Az MTA Kiválósági Együttműködési Program keretében megvalósuló projektek

2019.01.11 | 15:37

Támogatást nyert az MTA elnöke által meghirdetett Kiválósági Együttműködési Program keretében beadott “Mobilitás Kutatási Centrum” című intézetközi pályázat; valamint a Közgazdaságtudományi Intézet “Heurisztikus problémamegoldás párosító mechanizmusokban” című pályázata.

Mobilitás Kutatási Centrum

 

A Mobilitás Kutatási Centrum célja, hogy a kutatási együttműködésen túlnyúló, kollaboratív kutatási környezetet teremtsen a magyar társadalom és gazdaság versenyképességének egyik meghatározó tényezője, a társadalmi mobilitás aspektusainak kutatása számára. A társadalmi, iskolai és területi mobilitás az egyenlőtlenségekkel és az innovációval foglalkozó társadalomtudományok egyik kitüntetett kutatási területe, a mobilitási lehetőség a tehetség és szakmai tudás megtartása, a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése és a gazdasági innováció hatékonyságnövelése szempontjából az egyik legfontosabb tényező. A Humán Tudományok Kutatóházában indítandó projekt célja, hogy segítsen feltárni és megérteni a mobilitást elősegítő vagy éppen hátráltató motivációkat, az intézményi rendszer hatását, a mobilitás és immobilitás következményeit. A közös kutatás eredményeiként megszülető hazai és nemzetközi relevanciájú publikációkon túl a projekt célja, hogy az alkalmazott módszertan sokszínűsége a konkrét kutatási terület művelésén túlnyúlóan is éreztesse a hatását és alapot adjon a Kutatóházban működő kutatóközpontok között további kapcsolódási pontok megtalálásához. A projekt tematikája és felépítése hatékonyan használja a kiválósági konstrukcióból adódó közvetlen tudástranszfer lehetőséget a részt vevő kutatóközpontok és egyetemek között, tervezett fiatal kutatói képzési programjával elősegíti a doktori képzést és az akadémiai kutatói utánpótlást. A Kutatási Centrum célja, hogy MTA kutatóközponti kezdeményezéssel nemzetközi hálózatépítést indítson és megteremtse a körülményeit annak, hogy a témával foglalkozó nemzetközi kutatási projektekben magyar akadémiai intézmények ne csak résztvevő, hanem kezdeményező, vezető szerepet tölthessenek be. A Humán Tudományok Kutatóháza kiváló infrastrukturális hátteret biztosít a projekt megvalósításához (informatikai feltételek, KSH Adatszoba, könyvtár, konferencia- és rendezvénytermek), a projekt célja, hogy élve ezekkel a lehetőségekkel a Kutatóház hazai és nemzetközi ismertségét is növelje.

Résztvevők az MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont részéről:

Köllő János - tudományos tanácsadó
Váradi Monika - tudományos főmunkatárs
Virág Tünde - tudományos főmunkatárs
Molnár György - tudományos főmunkatárs
Németh Krisztina - tudományos munkatárs
Bakó Tamás - tudományos segédmunkatárs
Reizer Balázs - tudományos segédmunkatárs
Kőműves Zsófia - kutatási elemző
Márk Lili - vendégkutató
Bálint Mónika - kutatási asszisztens
Tir Melinda - kutatási asszisztens
illetve az ELTE ÁJK Kriminológiai Tanszékéről Csáki Anikó, Mészáros Mercedes, Pósa Kornél és Víg Dávid

A projektben együttműködő partnerintézmények:

MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont (konzorciumvezető)
ELTE Társadalomtudományi Kar Szociális Munka Tanszék
Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kar Politikatudományi és Szociológiai Intézet

Molnár György és Váradi Monika alprojektje:  (Köz)foglalkoztatás és (im)mobilitás

A 2009 és 2017 közötti időszakban a közfoglalkoztatás folyamatosan változtatta arculatát. Az Út a munkához! program, majd a 2011-es átfogó foglalkoztatáspolitikai intézkedéscsomag arra a hipotézisre épült, hogy az alacsony iskolai végzettségűek alacsony foglalkoztatási szintjének fő oka, hogy az érintettek számára előnyösebb segélyből élni és mellette alkalmanként fekete munkát vállalni, ezért munkára kell késztetni őket, illetve a tartósan munka nélkül lévőket meg kell tanítani dolgozni.  Az erre a hipotézisre felépített rendszer a válság körülményei között diszfunkcionálisnak bizonyult, ezért munkapiaci eszközből hamarosan de facto szociális eszközzé alakult. A munkapiaci és a szociális szempontok közötti ellentmondások kikényszerítették a rendszer további átalakulását, domináns eszközzé vált az ún. értékteremtő közfoglalkoztatás. Ennek eredményeként a közfoglalkoztatás újabb, településüzemeltetési és fejlesztési funkcióval bővült. Mindennek eredményeként a közfoglalkoztatás sokkal inkább a foglalkoztatási mobilitást gátló, mintsem azt elősegítő eszközzé vált.
A gazdasági fellendüléssel és a helyenként jelentkező munkaerőhiánnyal párhuzamosan azonban az elmúlt évben megindult, s jelenleg is tartó tendencia a kiáramlás a közfoglalkoztatásból az elsődleges munkaerőpiacra, a folyamatot a közfoglalkoztatás szabályozásának megváltozása, ugyanakkor a gazdaságban fellépő jelentős munkaerőigény (munkaerőhiány) egyaránt generálja. További kutatásunk  kérdése, hogy a támogatott foglalkoztatásból az elsődleges munkaerőpiacra való kiáramlás, a munkaerőpiacok közötti mobilitás mennyiben köszönhető a közfoglalkoztatás rendszerének, beszélhetünk-e (szándékolt) reintegrációs hatásokról. Hogyan érvényesül, mit jelent a munkaerő-piaci mobilitás szelektivitása a közfoglalkoztatásból kilépők, ill. a bennmaradók életkora, képzettsége, neme, lakóhelye értelmében? A közfoglalkoztatás rendszerében bekövetkező változások milyen közpolitikai/szakpolitikai beavatkozásokat tesznek szükségessé, indokolttá?

Köllő János alprojektje: Élet a börtön után

A kutatás a fogvatartottak börtön előtti és börtön utáni munkaerőpiaci pályájának feltárására irányul, különös tekintettel arra a kérdésre, milyen vállalatok, milyen gyakorisággal, milyen hosszan, milyen munkakörökben és mennyiért foglalkoztatnak börtönviselt embereket, valamint, hogy változtat-e a magatartásukon, ha rendelkeznek a fogvatartottra vonatkozó személyre szóló információval. A vizsgálat két eltérő jellegű fázisra tagolódik:

a) Nagy mintán végzett kvantitatív elemzés, ami a magyar népesség 50 %-os, anonimizált, államigazgatási regiszterekből nyert véletlen mintáján alapul. A mintában 36 358 olyan személy szerepel, aki legalább egyszer volt büntetés-végrehajtási intézetben és/vagy előzetes letartóztatásban 2003-2011-ben. Havi gyakorisággal ismerjük a megfigyelt személy munkaerő-piaci státuszát, munkáltatójának főbb adatait, munkakörét, keresetét és transzfereit. Hasonló adatokkal rendelkezünk a megfigyelt személy kollégáiról.

b) Kis mintás, interjús vizsgálat. A fent leírt minta alapján fontos következtetések vonhatók le a szabadultak reintegrációjáról, ugyanakkor az adminisztratív adatok nem adnak teljes képet a vizsgált folyamatról, például az álláskeresés tapasztalatairól, a szabadulás utáni segítői lehetőségekről, az informális foglalkoztatásról, a munkahelyi kapcsolatokról, vagy az erkölcsi bizonyítvány megköveteléséről. A reprezentativitás itt nem cél, a hangsúly azokon a kvalitatív információkon van, melyek hiányoznak a nagy mintás elemzés eredményeinek helyes értelmezéséhez. Ezért az elemzést egy 100 fő szabadultra és 20 munkáltatóra kiterjedő interjús vizsgálattal egészítenénk ki. A fogvatartottakkal két interjú készülne, az első a büntetés-végrehajtási intézeten belül, a második 3-6 hónappal a szabadulás után.

 

Heurisztikus problémamegoldás párosító mechanizmusokban

 

Kétoldali párosítási piacokra jól ismert példa az egyetemi felvételi vagy az iskolaválasztás, de gyakornokok elhelyezésére is sok országban vezettek be központilag koordinált párosító programokat. A párosítási piacok alapmodelljét Gale és Shapley fektette le 1962-ben. Az általuk javasolt párosító mechanizmus mindig talál igazságos megoldást, amit szaknyelven stabil párosításnak hívunk. Ráadásul ez a megoldás a diákoknak optimális, az eljárás gyors, és egyik diák sem tudna számára kedvezőbb helyre bekerülni, ha nem a valódi preferenciáit adja meg. A világ számos országában alkalmazzák ezt a gyakorlatban, a hazai középiskolai és egyetemi felvételi is ezen alapul. Elég azonban egyetlen specialitás – például a házaspárok jelentkezése az amerikai rezidensek esetében, vagy az alsó kvóták megadása a szakokra a hazai felsőoktatási felvételiben – és a stabil megoldás létezése már nem lesz garantált, sőt, a kapcsolódó számítási probléma matematikailag bizonyítottan nehézzé (NP-nehézzé) válhat. Ilyen esetekben a párosító mechanizmus tervezői csak mérnöki módszerekhez folyamodhatnak, és szofisztikált heurisztikákkal, operációkutatási módszerekkel próbálják meg megoldani a gyakorlati alkalmazások feladatait. Ezt tette a 2012-es közgazdasági Nobel-díjas Al Roth az amerikai rezidensek allokációs programjának újratervezésekor a 90-es években. A magyar módszerrel, és ennek általánosított változataival hatékonyan lehet optimális hozzárendeléseket találni, amelyet alkalmaznak is például vesecsereprogramokban, aukciós eljárásokban vagy tantárgyak allokálásakor. De ezek a gyakorlati alkalmazások is tartalmaznak olyan természetes specialitásokat, amelyek az optimalizálási feladatot NP-nehézzé teszik. Kutatásunkban nyolc kiemelt alkalmazás specialitásait és az ezekhez kapcsolódó párosítási problémákat szeretnénk vizsgálni elméleti és mérnöki szempontokból. Fő célunk azt kideríteni, hogy mely elméletileg nehéznek gondolt esetekben működnek jól bizonyos heurisztikák, és ennek mik a tudományos magyarázatai, és végző soron milyen társadalmi vagy gazdasági szituációkban érhetünk el igazságos és optimális allokációkat központilag koordinált mechanizmus segítségével. Kutatásunk a közgazdászok és játékelméleti szakemberek mellett a matematikusok és számítástudósok által is vizsgált interdiszciplináris téma, az algoritmikus mechanizmustervezés területéhez tartozik.

Résztvevők az MTA Közgazdaságtudományi és Regionális Tudományok Központja, Közgazdaságtudományi Intézet (MTA KRTK KTI) részéről:

Biró Péter, tudományos főmunkatárs, Mechanizmustervezés Lendület kutatócsoport vezető
Ata Atay, tudományos munkatárs, Mechanizmustervezés Lendület kutatócsoport
Cseh Ágnes, tudományos munkatárs, Mechanizmustervezés Lendület kutatócsoport
Hermann Zoltán, tudományos munkatárs, Oktatás-gazdaságtan és Munkapiac kutatócsoport
Jankó Zsuzsanna, tudományos munkatárs, Mechanizmustervezés Lendület kutatócsoport
Köllő János, tudományos tanácsadó, kutatási igazgató, Adatbank szakmai vezetője
Romsics Erzsébet, kutatási asszisztens, BME matematikus MSc hallgató
Kis-Benedek Réka, kutatási asszisztens, BCE gazdaság-matematikus BSc hallgató

Intézetünk mellett a kutatásban részt vesz a BME SZIT, a BCE Opkut, az ELTE, a SOTE, valamint az Óbudai Egyetem.

« Vissza a listához

Eseménynaptár

H

K

Sz

Cs

P

Szo

V

29
30
31
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
23
24
25
26
27
28
29
30
31
1
2019 Augusztus

Kiemelt híreink

Álláshirdetés

Álláshirdetés A Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont a ″Közalkalmazottak jogállásáról szóló″ 1992. évi XXXIII. törvény 20/A. § alapján pályázatot hirdet könyvelő és projekt asszisztens munkakörök betöltésére.

Absztrakt 2019. május 21.

Absztrakt 2019. május 21. A tartalomból: Az EU új típusú szabadkereskedelmi egyezményei, Változó energiaszemlélet Norvégiában, Egészség, egyenlőtlenség, térbeliség, Verseny és szabályozás 2018, Tudományos együttműködések hatékonysága, Járhatna-e a fekvőbeteg? - hatékonyságnövelés az egészségügyben, Berlin–Párizs tengely, Fin-tech – A digitális az új normális?, Vidék az uniós fejlesztéspolitikában 2020 után, EU Mozaikok, Vendégoldal: Virtuális séta a Humán Tudományok Házában - Csáth, Offenbach, Szent Korona, Trónok harca, Fiatalok a munkapiacon

Pálné Kovács Ilonát az MTA rendes tagjává választották

A Magyar Tudományos Akadémia 191. Közgyűlésén tartott akadémikusválasztás során Pálné Kovács Ilonát, az MTA KRTK kutatóprofesszorát az Akadémia rendes tagjává választották.

További híreink »